Hogyan, mikor kezdjük a hordozást?

Hogyan kezdjünk neki?

A hordozást elkezdeni sohasem késő!

Akár a születés pillanatában, akár később kezdjük el hordozni gyermekünket, mindig igazodni kell a gyermek feljődéséből következő igényeihez. Amíg az üjszülött arra vágyik, hogy állandóan szorosan a közleünkben legyen, addig egy totyogó, vagy nagyobbacska gyermek már maga jelzi, hogy mikor és hogyan vegyék fel és mikor tegyék le. Akármikor is kezdjük, jótékony hatásai érezhetőek lesznek.

Minden korosztály, mindenki vágyik a biztonságra, a testközelségre, az érintésre.

Akár párunkat is felkaphatjuk olykor olykor, amikor igényli :)

 

Ne féljünk attól, hogy a hordozássa a gyakori testközelségel elkapatjuk gyermekünket!

A jogosan felmerülő igény adekvát kielégítéséből nem származhat baj. Inkább abból adódhatnak problémák, ha figyelmen kívül hagyjuk ezeket az igényeket, vagy nem adekvát módon, hanem pótlékokkal próbáljuk meg kielégíteni.

Elmondhatatlanul felemelő érzés, mikor egy - olykor még az anyja kezében is - síró baba egyszer csak a legmélyebb, legbékésebb álomba merül, ahogyan szorosan az anyjához simul hordozáskor. Néha még a szülők is meglepődnek a hatásosságon!

Az újszülött a szoros, (lehetőleg) folyamatos testközelségben ismerősen érzi magát,

otthonosan mozog ebben a közegben, hiszen

meglévő képességei erre a helyzetre optimalizáltak.

A babának mindenképpen az a jó, ha a hordozás a születést követően azonnal elkezdődik,

illetve nem szakad meg a születéssel.

A hordozás nagy segítség már a kezdetekkor, amikor a legfőbb feladat a babára való ráhangolódás és az igény szerinti szoptatás.

Baba és mama is nyugodtabb lesz.

Hordozáskor a gyermek folyamatosan testközelben van, így a sírás megjelenése előtt észre lehet venni, ha a gyermek valamit szeretne, azonnal reagálni is lehet. Az anya sokkal kompetensebbnek érezheti így magát, ezáltal nyugodtabb, kiegyensúlyozottabb tud lenni. A hordozással jelentősen csökkenthető a sírással töltött idő. 

A szoros és gyakori testkontaktus jelentősen hozzájárul a sikeres igény szerinti szoptatáshoz is.

 

Aki teheti még a várandósság alatt tanuljon hordozni

legalább elől, és csípőn, de akár háton is, ha kedvet érez hozzá.

További előnye lehet annak, ha az első gyerekes szülők már a pocakosság alatt elkezdik tanulni a hordozást, hogy akkor nagyobb az eséllyel nem éri őket váratatlanul az, hogy "nem igaz, hogy ezt a gyereket nem lehet letenni". Mert igaz: a gyereket nem lehet letenni! - büntetlenül...

A gyerek dolga az, hogy ne hagyja magát letenni, hiszen ezzel biztosítja a saját túlélését. Jó, ha erre még az új családtag méhen belüli életében fel tud készülni lelkileg és kellő szociális hálóval a család.

Azért is praktikus azonnal a születés után már hordozni babánkat, mert így testünk fokozatosan szokik hozzá a hordozáshoz.

Nem kihagyható az előnyök felsorolása közül az sem, hogy a testközelség általában - ezért a hordozás általi is - erősíti immunrendszerünket.

A hordozás nem csak a pszichés fejlődésnek tesz jót, hanem testi fejlődést is segíti. A szakszerű hordozás az egyik legjobb ortopédiai megelőzés, és szükség esetén akár még gyógyír is lehet bizonyos problémákra. A hordozás során a baba izomzata folyamatos mozgásban van. Ahogy mozog a hordozószemély, úgy végez a baba is apró, de nagyon hasznos izommunkát. Mondhatni folyamatosan pilates-ezik rajtunk gyermekünk :)

Mennyit hordozzunk?

Amennyit testileg és lelkileg hordozottnak és hordozónak egyaránt jól esik.

Az újszülött és a baba igénye az, hogy 24 órában szoros testközelben legyen gondozójával. Ahogy fejlődik a gyermek, változnak hordozási igényei.

 

Sose feledkezzünk el arról, hogy nem csak a baba igényeit kell kielégíteni, hanem a felnőttét is.

Mit tudunk a felnőttek igényeiről?

Egyéniek.

Az anyának segítségre lehet szüksége. Már a legelső pillanattól besegíthet más is - még családtagnak sem muszáj lennie az illetőnek! A lényeg, hogy bárki is hordozza a gyermeket, reagáljon érzékenyen annak igényeire és anya legyen elérhető közelségben, mert eleinte bármikor szüksége lehet rá a babának.